Áldozatot hozni

Gondoljunk vissza Húsvét vasárnapra, nézzük meg a filmet!

Egy mesét mondok, a címe: A kíváncsi jégcsap

Egy hegyen volt egy kicsi barlang. Télen egy jégcsap lógott le a tetejéről. Tél volt, hideg, havas tél. Egy nagy fenyő állt a barlang mellett, aki sokat mesélt a jégcsapnak. Arról, hogy tavasszal meleg lesz, kibújnak a virágok, tarka pillangók és énekes madarak röpködnek. A befagyott patak jege felolvad, vidáman csörgedez és apró halak ficánkolnak benne. De szeretném ezeket látni, sóhajtott a jégcsap. Nem akarok elolvadni! Amennyire tudott behúzódott az árnyékba, hogy ne süsse a nap. Lett egy barátja, egy fehér nyuszi, vele is sokat beszélgetett. A nyuszi elmondta, hogy mikor jön a tavasz, leveti a fehér bundáját, és szép barnás tavaszit növeszt, fehér mellénnyel. ezt a jégcsap nagyon elegánsnak gondolta.

Egy nap szörnyű dolog történt. Két ember jött fel a hegyre és pont a barlang előtt ültek le beszélgetni. Vadászok voltak és arról beszéltek, hogy következő héten nagy vadászat lesz és mennyi nyulat meg fácánt fognak lőni. A jégcsap nagyon megijedt, veszélybe kerül a barátja. Figyelmeztetni kellene. De a nyuszi napokig nem járt arra. Hajnalban nagy zaj támadt, jöttek a vadászok. Kiabáltak, trombitáltak, a kutyák meg ugattak. Sok állat megrémült, és menekülni kezdett. Ahogy a madarak felrepültek, kezdtek lőni rájuk, és a földön szaladó állatokra is. Nyuszi, menekülj, kiabált a jégcsap, de a hangja elveszett a zajban. Dörögtek a puskák, egyre távolodtak, aztán csend lett. Egyszerre csak megjelent a nyuszi, alig vánszorgott, húzta az egyik lábát és piros vércseppek lettek a havon. Nyuszikám, megsebesültél? Nagyon fáj a lábam, suttogta a nyuszi és befeküdt a barlangba. Hamarosan láza is lett. Szomjas vagyok, nyöszörögte. A jégcsap megpróbált úgy mozdulni, hogy érjék a nap sugarai és csöpögni kezdett. Valaki sír? kérdezte a nyuszi, mert a cseppek pont az orrára estek. Lenyalta és felsóhajtott: jaj de jól esik. Alig tudott beszélni. Eltelt néhány nap, a jégcsap csöpögött, a nyuszi egyre jobban lett. Mire elmúlt a láza és lábra tudott állni, a jégcsap elfogyott.

Mit tett a jégcsap a barátjáért? Miért pont ezt meséltem el?

Jézus azt mondta: "Senkinek nincs nagyobb szeretete annál, mint aki életét adja barátaiért."

Mi mit tehetünk azokért, akiket szeretünk? Hogy adhatjuk az életünket? Az időnket adjuk, úgy hogy figyelünk rájuk, meghallgatjuk, segítünk neki, vigasztaljuk, felvidítjuk.

Hallgassunk meg egy húsvéti éneket!